Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 17.

 

Folytatás:

Belső intuíció és gondolkodás vezet utunkon, vagy követünk-e valamilyen módszert, földönkívüli üzeneteket,  más útmutatást vakon szinte vallást csinálva belőle? Sokan eljárnak mindenféle tanfolyamra, minél több annál jobb címszóval. De hogy bármelyikből kiszedjék a hasznosat, és alkalmazzák is, az már nem cél. Ott jól érzik magukat, elfeledkeznek gondjukról, bajukról, és ezzel letudják a „megoldást”. Azután csodálkoznak, hogy nem jutnak messzire vele. Vannak, nem is kevesen, akik olvasgatják a földönkívüliek, és más „felsőbb” lények „üzeneteit.” Sajnos a többségük igen messze áll a valóságtól, vagy elavult információkat tartalmaz. Hiányzik legtöbbjükből a felelősségvállalásra buzdítás. Amelyik meg véletlenül megemlíti, már nincs is sikere, mert akkor talán tenni kellene magunkért valamit… Inkább várnak, hogy majd jön valaki, például a földönkívüliek, és megmentik őket.

Hát pont ezért nincs engedélyezve a személyes kapcsolatfelvétel néhány ember kivételével, de azokról nem beszélnek általában üzenetekben sem.

Elsősorban magunkkal foglalkozzunk, tudatosodjunk. Ne mások segítésével foglakozzunk saját magunk helyett. Nem másokon kell változtatni, hanem saját magunkon.

Elgondolkodunk-e a számunkra kellemetlen, negatív eseményeket követően, betegségünk, balesetünk esetén, hogy miért e figyelmeztetések? Mit tettünk, gondoltunk olyat, amit nem kellett volna? Mit nem tettünk meg? Mihez nem éppen szeretetteljes, elfogadó a hozzáállásunk? Vállaljuk-e a felelősséget tetteinkért, tétlenségünkért, szándékainkért, gondolatainkért? És még sorolhatnánk a kérdéseket, mindig a belső hozzáállás a lényeg, és hogy végiggondoljuk, hogy kinek (magunknak, családtagjainknak, embertársainknak, Földanyának, természetnek stb.), mit okozunk tetteinkkel, gondolatainkkal, szándékainkkal. A szeretet vezérel bennünket, vagy az ego, úgymint mások lenézése, nemtörődömség, szándékos bántások stb.

Fontos még megjegyeznem, hogy az is nagyon fontos, hogy mire meditálunk. Nem tartom szükségesnek, hogy mindenféle meditációt megcsináljunk, ami nem személyes fejlődésünket segíti. Olyan ez, mint amikor körbejár a neten, hogy imádkozzunk valakiért, aki beteg, mert a családja szeretné, ha életben maradna. Ilyenkor vajon legalább egy kicsit elgondolkodunk-e azon, hogy egyrészt kérte-e az, akiért imádkozunk, hogy a gyógyulását kívánjuk, vagy sem. Másrészt biztos, hogy az ő állapotában, amit legtöbbször nem is ismerünk, ténylegesen az-e a legjobb, ha tegyük fel, életben marad. Lehet, hogy ezzel csak szenvedését hosszabbítjuk meg, mert a családja képtelen elfogadni, hogy már letelt az ő ideje, vagy ha csecsemőről van szó, akkor a szüleinek éppen, hogy tanulni kéne az esetből valami olyat, ami elősegíthetné, hogy legközelebb egy egészséges gyermeknek adjanak életet, viszont jelenlegi hozzáállásukkal esetleg a kicsit egész életére egyébként is megnyomorítanák. Ilyenekbe alig páran gondolnak bele, csak felbuzdulva azon, hogy végre másokon lehet segíteni, addig sem kell magunkkal törődni, rögtön beleugranak ilyen, és ehhez hasonló meditációkba, imádkozásokba.

A legveszélyesebb meditációk éppen azok, amik a Föld energetikájára irányulnak. Hogyan gondoljuk, hogy mi, a 3. dimenziós lények eléggé kompetensek vagyunk ahhoz, hogy egy 9. dimenziós lény 3. dimenziós megtestesülésének energiarendszereibe belenyúljunk? Ezen az, aki belefog egy ilyen meditációba, vajon elgondolkodik? Sokan nem veszik ehhez a fáradtságot.

Az az információ is kering, hogy mi magunk teremtjük meg saját valóságunkat, mert mindannyian egy sajátos és egyedi tér-idő mátrixban vagyunk. Itt megint ugyanaz a helyzet. Ha ez így van, akkor miért másokon akarunk megszállottan segíteni, hiszen mindenki a saját életének alakítója. Legalábbis számomra ez derül ki. És a következő kérdés, ha ez szintén így van, akkor miért nem akarjuk felvállalni életünkért a felelősséget? Miért másokat okolunk a magunk bajáért, miért mástól várjuk a szeretetet, a megváltást, az életünk jobbá válását? Ez is egy olyan példa, ami arra mutat, hogy nem máson, csak magunkon kell dolgoznunk ahhoz, hogy a minket körülvevő világ megváltozzon. Csak akkor lesz béke és szeretet életünkben, ha mi azt magunkban is megteremtjük. Ezért fölösleges arra várni, hogy majd a földönkívüliek, vagy valaki megjavítja az életünket, megváltja a szenvedésünket, feloldoz minket bűneink alól, stb. Ez a valaki mi magunk vagyunk. Így dolgozzunk önmagunkon, az emberiség szebb jövőjéért, és a világunk felvirágozásáért.